tanárblog

Az iskoláról mindenkinek van véleménye. Még a tanárnak is.

Hogy nekem hogy elegem van! Hétvégén megint hallottam egy elmés beszélgetést arról, hogy milyen jó a tanároknak, délben otthon vannak és még az a csomó szünet is!

Közben ma 8-ra értem haza, holnap 1/2 5 előtt nem megyek kia suliból, csütörtökön sem, szedán ugye esti gimi is 8-ig, pénteken csak 6 órát beszélek végig. És persze után itthon még éjjel kicsikét dolgozgatok. És mire mindenki felhörren, hogy de hát én meg ő és még ő is ennyit dolgozik, akkor azért is elegem van abból, hogy a gyerekemet nem tudom befizetni az egyik edzésre, nem csak most, egyáltalán nem fér bele, osztálypénzt és zeneiskolát majd csak a jövő hónapban fizetek, a beleférő edzésre is inkább csak októbertől menjen, és napi 2000 ft-om van hó végéig, és akkor már ki is merítettem a teljes folyószámlahitelemet. Szóval dolgozok én ennyit, csak 45 évesen ne legyenek már megélhetési gondjaim. És most nagyon, de nagyon csúnyát mondtam, csak nem írom le.

(Pár hete vicces volt, egy anyuka a játszótéren a közalkalmazotti bérekről kérdezett, emrt állásváltásban töri a fejét. Amúgy a közszférában dolgozik, beosztott kutató egy intézetben. Mondom az összeget, és hozzáteszem, hogy én egy jól fizetett tanár vagyok. Még órákkal később is hüledezett a férjének, hogy ez képtelenség, ő azt hitte legalább annyit keresünk, mint ő - 100 000-el több az enyémnél a nettója.)

Új tanév, de mintha semmi nem történt volna. valahogy zsugorodnak a szünetek. Bemegyek a terembe, és megint látom, amint vasalják a Zűröslány haját, Idegesítőfiú ugyanazokat a megjegyzéseket teszi, Kedveslány ugyanúgy mosolyog, Zavarosbanhalászók feltűnően hangosan és feltűnően udvariasan köszönnek (aztán gondolom ugyanúgy nem adják majd le időben amit kell). Persze van akit csak a pulóveréről ismerek fel, meg osztályonként nőttek 60-70 centiket is, meg a tanáriban is máshogy vannak az asztalok, és végre van felső szekrényem. De a jókedv az azért még mindig kevés.

Másik státuszomban sincs sok változás, csak eggyel nagyobb számot kell mondjak az ügyeletesnek délután. Aztán Szupertanító és Kocka is változatlan, az egyik maradt szuper a másik meg kocka. Két jellemző mondat:
"Mondtam nekik, hogy az a cél, hogy meglássuk ki mennyit felejtett a nyáron." "Képzeld anya, most új rendszert vezetett be Szuperbácsi, miután nagyon szeretünk leckét csinálni, ezért azt mondta, hogy ha jók leszünk, akkor ad leckét, ha rosszak, akkor nem. Ezért most nagyon jók vagyunk."

Még nicknevet sem vállaló olvasómnak üzenem, hogy nem találtam olyan oldalt, ahol 2-3 mondatban legalább 25 helyesírási hibát vétettem volna. Elgépelések sajnos vannak, és időhiány is van, hogy még visszaolvasni is csak alig van időm, sőt olyan is, hogy mire kijavítanám, mennem kell (Anyaaaaaaaaaa!), és mire visszatérek, biza elfelejtem már. Szóval az elgépelésekért elnézést, ha valóban van az említett hibamennyiség, akkor kérem a pontos jelzést.

Ma is vége lett valaminek, az estis osztályom érettségije ma zárult.  Sajnos a két érettségi nagyrészt egybe esett, ezért csak ma tudtam néhányukat vizsgáztatni.
volt néhány nehéz szülés. Itt nincsenek olyan szépen kinéző bizonyítványok, mint tegnap, de összességében talán még több munka is van mögöttük. Család, munka, felnőttlét mellett biza nehezebb még a kettest is összeszedni.
Jó néhány ember osztályzatában volt benne a kezem ma is. Nem ötösökben, de kettesekben, hármasokban. Mindegyiket meg tudnám ma is indokolni, hogy miért is voltam elnéző, miért is a megérdemeltnél picit több pont. Tegnap ugyanez volt a helyzet.
De ma volt a felnőttfegyelmen túl őszinte öröm ült az arcokon, nem a nekem jár érzése, hanem a megküzdöttem érte érzése. És volt köszönet,  volt puszi, volt  beszélgetés, mondhatni sorba álltak, hogy válthassanak velem is pár szót. És egymással is beszélgettek, nem tűntek el azonnal. És a mai vég egészen más volt, sokkal, de sokkal emberibb érzéseket látam.

Vége a nappalis érettséginek, jól szerepeltek, hárman kitűnő bizonyítványt vehettek át. Felkészültek, pedig a jó írásbelik után volt kolléga, aki azt jósolta, hogy nem fogják strapálni magukat. (Magyarból a végső eredmény kétharmada az írásbelin dől el, a 150 pontból ott 100-at lehet megszerezni.)Én tudtam, hogy nem így lesz, tudtam, hogy lesznek ketten, akik az érvényességet jelentő 10%-ra gyúrnak majd, lesz két-három gyengébb képességű diák, akinek az eredménye a szerencsés tételhúzástól függ majd, és többiek vagy pontszám vagy hiúság miatt tanulni fognak. Bejött a jóslatom. Három hármas, a többi négyes és ötös. Mégis komoly hiányérzetem maradt. Minden érettségi után valami nagy ürességérzés sé kifosztottságérzés van bennem, de ez most fokozottabb. Holnap lesz a bankettjük, de nem hívtak meg. úgy tűnik szelektálva hívták meg a tanárokat. Engem kiszelektáltak. Nem tudnék menni, mert holnap az estiseimet érettségiztetem, este meg ha lesz még energiám Múzeumok Éjszakájára megyek a fiaimmal. Nem is erről van szó, hanem arról, hogy a szokás szerint az összes tanárt illik meghívni a bankettra. Sokan még az elnököt is meghívják, aki persze udvariasan visszautasítja ezt. Összesen egy srác nézett rám és súgott az eredményhirdetéskor egy köszönömöt, és még egy az utcán elfelé menet mondta ugyanezt. Pedig nem csak ez a két fiú érezhette úgy, hogy ha nagyon objektív vagyok, akkor egy jeggyel rosszabb a végső eredménye, mert a határ közelében állt. És én mindenkinek megadtam a jobbat, év végén is, most is. Nem csak nekik, mindig így csinálom, másnak is. De mások észreveszik, ők meg azt hiszik, hogy ők megérdemlik. Azt hiszem nem érdemes megértőnek lenni, nem érdemes határidő után is értékelni a beadandókat, huszadik pótdogát íratni, elnézni a késést, megérteni, hogy ha lekérdzkedik két perccel kicsöngetés előtt ebédelni, vagy nem beírni, ha ebédbefizetés miatt késve jön be órára. Nincs értelme késő este mélekre válaszolni, hogy mi kerüljön a tételbe, pláne nem abból a tárgyból, amit nem is én tanítok nekik. Azt hiszem rosszul csinálom, nem kell mást tenni, sima tudásmenedzsernek kell lenni, betartani a szabályokat az utolsó betűig, nem kell figyelembe venni az egyéni nyűgöket. Házirend, oszt' annyi. Megszeretni őket? Minek? Nem igénylik. Csak ez nekem nem megy. Vagy emberi viszonyban vagyok, vagy nem működik.

Akkor csak címszavakban a május:

érettségi  - nekem 89 db. javítanivaló,  osztálykirándulás, tanári kirándulás, 30 órás aktívtáblás tanfolyam vizsgával, javításjavításjavításjavítás, belső vizsga a nyolcadikosoknak - 50 db. dolgozat és felelet, mószerolás (túl jó pontokat adok az érettségire)  - amondó vagyok, hogy ez elég is. Még sok is.

Szóval drága Kocka nénink újabb bölcs lépéseket eszközölt, hogy némi képzavarral éljek.

1. Még a május eleji hosszú hétvége előtt feladta a dednek az anyáknapi verset, amit ded meg is tanult. Majd hétfőn még a beragasztott szöveget is kitépte a füzetéből és új verset adott neki, mondván ketten is ugyanazt a verset kapták meg. Tanuld meg ezt is, de holnapra fiam! Ráadásul írott betűkkel kézírással, de még nem tanulták az összes betűt írottan (nyomtatottan kezdték az írástanulást), így nem is tudta elolvasni segítség nélkül.

2. Bölcs Kockánk halad a korral és kompetencia alapúan okít, csoportmunka, stb, ahogy kell. (Tavaly ez tetszett meg pl, mert az én egyhelyben ülni nemtudó sajtkukacom szociálisan fejlett készségekkel rendelkezik, gondoltam ez majd bejön neki. ) No most kiderült véletlenül, hogy az osztályból hárman külön ülnek elöl, egyenként teljeesn egyedül, míg a többiek mögöttük vígan csoportmunkáznak. Az ok: enyémgyerek rendetlenül tartja a cuccait (ez épp tényszerű, és akkor még finoman fogalmaztam), a következő les a másikról, a harmadik be gyakran beszél óra alatt.
Megdöbbentem hallva ezeket a vétkeket, hogy ezek a mai elsősök mikre nem vetemednek! Beszélnek, rendetlenek és lesnek. Én még ilyet nem is láttam! Bizoyn büntetés illeti őket!

Napköziben a következőt kellett beírja néhány gyerek az üzenőjébe (egyik nap néhány, majd a másik nap újabb náhány):

"Magatartásunk megromlott, a jövőben ígérem, hogy fegyelmezem magam."    Ígérem pirossal képzelendő!
Gyerekem közölte, hogy ő bizony kihagyott két szót. A kis rebellis.

A mondat többféle tanulsággal is szolgál: az első és a többi tagmondat állítmányának egyeztetése pl. érdekes. Aztán úgy elképzelem magam előtt a hétéveseket, amint épp arra gondolnak, hogy "fegyelmezem magam".  És mindezt napköziben persze.

Ezen  a beíráson röhög a fél játszótér, még a legaggódósabb anyatársak sem tudják komolyan venni. Az osztály gondolom tegnaptól, mint a kisangyal....

Szegény anyósomat jövő héten temetjük.
Nem tudok a sulira ráhangolódni igazán. Csikorog nagyon.

Ja, azért az vicces, hogy ma kivettem egy anyanapot, hogy tudjak intézkedni, mentőt várni. ESte már kaptam a levelet anyukától, hogy hallotta a fiától, hogy nem voltam, megyek e holnap, és kell e a beígért dolgozatra tanuljon a gyerek. Ugyan tele tette a levelét szmájlikkal, de nem tudomelfelejteni, hogy ennek a gyereknek az apja volt az, aki tavaly minden szülőin a hiányzásaimmal foglalkozott.

Nem tűntem el, de mostanában kevesebb időm és kedve, van írni. Anyósom nagyon beteg és nálunk van, mi ápoljuk. Szóval ez a hallgatás oka.

alapjául, egyeztetés, dokumentáció, szabályzatunk, egységes, kérdezzetek!, azt szeretném kérdezni..., előrelépés, minőségirányítás, minőségcsoport, szabad kérdeznem?, szavvzunkl kézfeltartással!,  hitelesítésre felkérem, ..........................

Na mi is lehet az a tanárideg-borzoló? Egyszerű kérdés, ugye?

Két óra volt, ebből max. 45 perc az operatív. A többit akár el is olvashattuk volna. Mondjuk az azért a korábbi iskolámhoz képest pozitív, hogy kiírt időhatár volt, és be is tartották!

Na, lezajlott az értékelésem. Az igencsak problémás saját osztályomnál voltak bent sokan. Az osztály szuperül viselkedett és szerepelt. Szép volt tőlük!
Az iganő rendesen lehúzott, miszerint nem beszélek szépen magyarul, és kitől, ha nem tőlem. Mondott két mondatomat példának. 45% perc alatt elhangzott két pongyola mondat (bár az egyikkel vitatkoznék, ha magam emlékeznék a pontos szövegkörnyezetre). És hát nyolcadikosoknak micsoda hiba diktálni a vázlatot, és nem felírni a táblára, mert hát kitől tanulhatnának meg vázlatot írni, ha nem tőlem. (A vázlat 4 félmondatból állt. Másvonatkozásban nyelvtan óra volt, ott meg a tananyag részét képezi a tollbamondás is, nem négy félmondat terjedelemben). Mkvez is emlegetett hibákat, az meg az eltérő koncepciónkból és nézőpontunkból ered. Gyakorló óra volt a morfémák témakörben, és hiányolta az elméletet. No persze ha sok elméletet magyaráztam volna, akkor meg azt kaptam volna meg, mint másik kolléga, hogy túlzottan rólam szól az óra, nem a gyerekről. (van sapka, nincs sapka ugyebár, avagy aki keres az talál) A többieknek tetszett, ill. elhangzott néhány jogos kritika is. Mondjuk hogy nem tűzök ki időt a csoportmunkás feladatok megoldására. Egyik kolléganő kiemelte, hogy lám ebben a nehéz korosztályban a versengés mennyire működik (toldalékolt szavakat kellett alkotniuk csoportban megadott feltételek szerint) ignő szinte rátámadt, közvetve engem kritizálva, hogy miről is beszélünk, a csoportmunkának pont a kooperáció a célja, akkor ne emeljük ki a versengést, éa különben is, két fiú az óra második felében nem volt hajlandó hátrafordulni és együtt dolgozni a csoporttal, ebből is látható, hogy a csoportmunka nem érte el a célját. Az persze nem rédekelte, hogy a két fiú még sose vett részt csoportmunkában, az egyikük még az órai tábláról másolt jegyzetet is úgy írja, hogy közben letakarja a füzetét, nehogy  másik lássa. Sose lesznek csoportemberek, de mintha az életben magányos intellektusokra is szüksége lenne?

Az értékelőív külön vicces. Kaptam 2,2 pontot a nem tudom mennyi megszerezhetőből. Ugyan elvárás, hogy a gyerek tudja, hogy milyen szabályok szerint értékeljük, de ránk ez úgy tűnik nem vonatkozik. Mintha 5 lenne a megszerezhető (mintha hallottam volna 4 fölötti pontszámról), de állítólag egyes értékelésekhez mínusz pontok is járunk, így fogalmam sincs róla. Bájos elem, hogy a személyes tulajdonságok között négyféle képesség létét ítélik meg egyetlen látott óra alapján. Pl. a tanulók kognitív szintjéhez való alkalmazkodás képességét, amire csak közepes értéket kaptam. (ez bosszant a legjobban, mert ha valamire büszke vagyok, akkor pont arra, hogy képes vagyok a diákcsoportok eltérő kognitív szintjéhez alkalmazkodni). De hogyan lehet képességeket ennyi idő alatt megítélni? Nem vagyok eg yértékelési szakember, de ezt szakmaiatlannak tartom. (nem beszélve a mentálhigiénés hatásáról - ahhoz viszont értek)

A 2,2-es pontátlag úgy jött ki, hogy ABCDE lehetséges értékekből 18 B-t és 12 C-t kaptam. A B a maradéktalanul jó, de nem rendkívüli, a C a közepes/nem rissz, de lehetne jobb is címkét viseli.

Az egésznek apozitív hozadéka az, hogy olyan kollégával is váltottam megersősítő szavakat, akivel semleges/feszült volt a viszonyom eddig. Mintha egy kollegiális beavatási szertartás lett volna az egész.

Kisebbikem Kockanénije némi szelídülés után újra elemében érzi magát. Mostanában csak fekete, max. zöld pontokat kap a gyerek. A felmérői is alulról közelítik  a 60%-ot, míg korábban 90 körül voltak. Szülőin megtudtuk, hogy a szünetben nem mehetnek ki a gyerekek a folyosóra, mert ő nem tud kint is bent is lenni egyszerre. De nyugodjunk meg, mert azért nem kell a helyükön ülniük, felállhatnak. (a 29-ből 21 fiú - elsősök. )

Aztán hallottuk azt is, hogy ha valami hiányzik, akkor bizony nincs kegyelem, azonnal megy a fekete pont. (Próbálnék én a gimiben felszereléshiányért mindig egyest adni, lenne nagy felzúdulás!) De ha véletlenül nincs kész a lecke, akkor szóljon óra előtt a gyerek, és akkor nincs feketepont, csak be kell pótolni. No, kedden délután dzsúdó edzés volt (naná hogy jár, ha már a szünetben sem mehet ki a folyosóra), utána a nagyobbikom osztályában farsang. MIután keresztül-kasul van egy csomó testvér a két évfolyam között, így szinte minden rendezvényen ott vannak a a másik osztálybeli tesók is. Elég természetesnek tűnik ez nekem. (nem beszélve arról, hogy akkor már ügyelet sincs, haza meg mégsem küldhetem egyedül). Későn értünk haza, volt még lecke. Az egyik egy rengeteg műveletet tartalmazó egészlapos színező, ahol a műveletek eredménye alapján adódik a színkód. Csak a fele lett kész, emrt kilenckor már inkább aludni küldtem. Lelkére kötöttem, hogy szóljon másnap, hogy a farsang miatt nincs kész az egész. Szólt. Ment a feketepont, mert csak színezett, de nem volt mindenhol odaírva mellé a művelet elvégzése. És ment a megjegyzés is, valami olyasmi, hogy szórakozás helyett ki kellett volna üljön a folyosóra leckét csinálni. (Érdekes, akkor lehetett volna felügyelet nélkül a folyosón?)

Ma meg kérdi a gyerek, hogy ő biztos azért ír csúnyán, mert el volt törve a keze. Nem látok a dühtől. Kocka rendesen tönkrevágja a gyerek iskolához való hozzáállását, motivációját, és szépen tartósan benyomja a rosszak közé a helyzetértékelését.

Ritkaság, hogy egy osztályban egyhangú vélemény legyen valamiről, ha az nem az azonnali és végleges szünet kihirdetéséről szól.
A hefopos projekt alapján tanuló osztályom folyamatosan lázadozik, magyarázhatjuk így vagy úgy, összehívhatjuk a szülőket a módszer dicséretére, nem szeretik az egészet.
Szétesőnek érzik - kétségtelen, magam sem vagyok képes megmagyarázni, hogy a felvilágosodás és reformkor modul után miként következik Kosztolányi prózája. És előtte meg a csavargó motívuma és Villon volt. A könyveket vissza kell adni, hogy miért, azt sem tudom, újakat már nem is fogunk kapni, mert a megrendelésük évenként vagy 20 000 ft lenne. A gyereknél ebben a rendszerben nem marad más, mint a füzete. MIközben az órai munka nagyrészét a munkatankönyvben végezzük. De az ugye a könyvtárba kerül.
Folyamatosan azt érzik, hogy nem tanulunk semmit, hiába magyarázom nekik, hogy a feladatok megoldása közben rengeteg ismeretre és készségre tettek szert, ők nem érzik ezt.
A tavalyi évvégi szövegértési felmérésük átlagosan úgy 90 % fölött mozgott, úgyhogy állíthatjuk, hogy ezzel a kompetenciával ezek a gyerekek rendelkeznek. ez nem is meglepő, zömében középosztályi családokból jönnek, az átlagosnál biztosan nagyobb a diplomások aránya a családokban, eleve hoznak magukkal némi műveltséget, és még ha tiltakoznak is ellene - elvégre kamaszok - valahol mélyen bennük van, hogy erre a műveltségre és ismeretekre, hagyományos tudásra szükségük van. És a többségük természeteesn reálisan komolyabb egyetemek céloz meg továbbtanulási terveiben.
Ez az osztály különösen azt várja el, hogy én, a tanár, mondjam el nekik a tudniavlót, minál többet adjak át nekik a tudásomból, legyen egy megtanulható tankönyvük. AMikor szépen hagyományos módon előadok és frontális munkát végzek, akkor néma csend van, figyelnek, jegyzetelnek, és utána tanulnak. Most magyarázzam el nekik, hogy nem ezt kéne tenniük, mert ez elavult, és nekik a kompetenciák fejlesztésére van szükségük?
Ja, és amúgy nyelvi előpkészítős osztály, tehát már csak ezért is az átlagnál jobb (anya)nyelvi kompetenciával rendelkeznek. Nekik ezt már nem kell fejleszteni, nekik tudás és ismeret kell.
Most megbeszéltük, hogy félretesszük a munkatankönyveket, előveszünk egy hagyományost és szépen elkezdjük előről az egész irodalmat. És egyhangúlag megszavazták, hogy mindezt ne a jövő tanévtől kezdjük, hanem mostantól.
Azért én viszek be majd nekik a hefopos cuccból érdekes és hasznos feladatokat is, de nem ez lesz  a vezérlőelv.

Verem a fejem a falba, hogy mindenre rábólintok, sőt még bátorítom is a diákokat.

A nappaliban egy diák miat kell csináljak magyar mint idegennyelv tételsort, az estiben meg kettő miatt társadalomismeretet. Ahogy nézem vagy 10-12 munkaóra lesz. Hacsak nem tud valaki megszánni kész tételsorral. Ebben most segítségre volna szükségem. Kösz.

Na ezen a héten minden volt.

Botrány, értekezlet, ofőgondok, jelentkezési lapok, terv hogy ne fogyjon el az osztály, tankönyvcsere, koncepciócsere, magánélet, gyerek farsangja, léleknélküli végzősök, fegyelmi előkészítése, szülői értekezlet, gyomorgörcs, tehetetlenség, motivációhiány, lábfájás, lebaszás, vigasztalás, válasz nélküli kérdések, megválaszolhatatlan kérdések, pörgés, kásahegy eltakarítása, mondatok, mosolyok, dühök, kásahegy, javuló tendencia, depresszió, közöny, tüdőszűrő, munkaügyi kalamajka, visszaminősítés 95%-ossá, francfranc és franc.  

Az előző napokban mindkét nyolcadikkal Jószef Attila: Mama című versét tanultuk, mint a személyes líra példáját. Persze meséltem nekik  a költőről,  a betegségéről, a szegénységéről. A verset magát meg ismerték. Igazából nem volt semmi koncepcióm az órára. Aztán egy annyira jó kis vázlatot sikerült csinálnom a táblára magyarázat közben, hogy még nekem is tetszett! És az a bajom, mert bajom az mindig van - éljen a pesszimista világkép!! - hogy ilyet itthon órára készülve képtelen vagyok kiötölni, csak ott tud megszületni. Mondtam már, hogy intuitív tanár vagyok: Vagy mondjuk inkább rögtönzőnek?

Nagyon szépet  olvastam.
És eszembe jutott egy két hónappal korábbi élményem, meg is akartam írni,de mindig elsodort valami más. SZóval van nekem egy végzős osztályom, égedelem banda, rengeteg fegyelmi gond van velük - nevezetesen van jó néhány ember, akiket nem lehet a csendes részvételre rávenni, folyamatosan beszélnek. Ugyanakkor okosak, és főleg céltudatosak. Ha a telefonkönyv első negyven oldalát adnám föl témazárónak, akkor azt tanulnák meg, mert a pontszám az pontszám. (mondjuk erről a magatartásről is lenne mit elmélkedni).
De a történet: Babits Húsvét előttjét tanultuk, persze zsizsegés, odanemfigyelés, küzdelem. Elkezdem felolvasni a verset. És a szöveg első harmada után egyszercsak csönd lett. Nagy, figyelős csönd. A költészet hatalma.

Szóval félévtől bevezetjük. Gyakorlásként az első félévi jegyeket fel is vittük a villanynaplóra. Ha figyelembe vesszük, hogy a kolléganő nekem az elsők között mutatta meg a dolog kezelését, és ez január 10-én volt, és 20-án délben a rendszer lezárta a félévet, akor látható, hogy a 60 tanár a 6 gépért mekkorát tülekedett. Na jó, otthonról is feltölthetőek az adatok, ha van saját füzeted és nem csak az iskolából ki nem vihető naplóba írod a jegyeket. Nekem nincs kisfüzetem.
Néhány adat: tanítok 4 osztályban magyart, 30-nak vehetjük az átlagos létszámot, van irodalom és nyelvtan is, tantárgyanként és gyerekenként átlag 3 jegy. (gyakorlatilag irodalomból inkább 4-6 jegyük van). Aztán van még egy 34 fős osztály, ott csak töri, és zömében két jegy. Nálam jobb matekosok kiszámolhatják a felvitt jegyek számát. És néha még a névsor sem stimmel, tehát gördítgethetek, hogy ő az e aki jön. És a jegyek nem egyenletes havi eloszlásúak havonta, van akinek egyik hóban egy jegye sincs, a másiknak meg 3 is. TEhát nem mehetek végig egy soron és utána egyszerre rögzítek. Szépen gyerekenként haladok, egy jegy rögzítése a gördítésekkel együtt  - megszámoltuk pihent agyú kollégákkal -  öt mozdulat. Ismét az időfaktorra hívom fel a figyelmet.
És mindeközben persze vezetünk szokásosan mindent a papírnaplóban is, pirossal átír, lezár, konferenciázik, javít, pirossal azt is átír.
És a legszebb, a biziket is kézzel írjuk, pedig a rendszer tudna bizit nyomtatni. De a modulokat (alibi tárgyak megfelelt nem megfelelt értékeléssel heti 0,5-1 órában) nem tudja kezelni a rendszer.

Amúgy jó lenne, ha valóban rendesen meg lennének teremtve a feltételek. Az rendben van, hogy most egy féléves betanulási időszak jön, és mindkét naplót vezetjük (persze sem órakedvezmény, sem túlóra nincs erre, de ha egy órámat nem tratom meg, azt továbbra is könyörtelenül levonják). No de mi lesz ősztől? A jegyeket felviszem, akár itthonról is közvetlen  a javítás után, az oké. Az óráimat is be tudom írni a tanítás után, napi 10 perc pluszmunka díjazatlanul, fogjuk rá hogy belefér. No de a hiányzók? És a késők? Ha nem lesz papírnapló, akkor szépen rajzolok magamnak egy füzetbe naplót, órákra és napokra lebontva, és vezetem bele a későket (ez néhány osztályban akár 7-8 fő is lehet). Majd utána ebből a füzetkémből az egészet délután átírom a villnynaplóba. Ez már nem 10 perc plusz. Ja, ha lenne minden teremben valami gép, akkor persze nem lenne gond, felület kinyit, belép, hiányzók beklikkel, óra beír, gyerekről üzenet a szülőnek beír, megy azonnal. de egyelőre nincs hír arról, hogy minden teremben lesz majd gép.
Oké, annyiban könnyebb lesz, hogy a késéseket havonta összesíti nekem, és nem kell összeadogatnom és kigyűjtögetnem. De ez azt jelenti, hogy havi fél óra munkát megspórolok napi legalább 20 perc munka árán. Rossz üzlet.

A szülőknek jó lesz. Már azoknak, akik eddig is figyelemmel kísérték a gyerekek tanulmányait. Aki eddig sem, az most sem fogja az első hetek érdekessége után kinyitni az oldalt és azonosítókkal meg jelszókkal bíbelődni.

És persze anyakönyvet, bizonyítványt ezután is kézzel fogunk írni, mert valami meghatározhatatlan oknál fogva Magyarországon csak a kézírás a hiteles.  Meg a bizonyítványkönyvecskéhez való ragaszkodás is erős. De kérdem én, minek?????